Szolgálati idő Darányban: 20008.12.16 - 2015.03.31
Az Egyházkerületi Lelkészi Anyakönyben található önéletrajza:
"Fehérvárcsurgón születtem 1951. október 20-án Hargita Pál református lelkipásztor és Domján Ilona kántor második gyermekeként. Szüleim a Somogy megyei Istvándi községből származnak, ahol most szolgálok. Édesapám még a háborús évek alatt kényszerűségből magyarosított. Születésem évében, a kitelepítés elől a kuláknak nyilvánított Heidfogel Pál asztalosmester és Elekes Julianna nagyszüleink Fehérvárcsurgóra menekültek. Másik nagyapánk, Domján József hadifogságban halt meg Cseljabinszkben 1945-ben, özvegye 1991-ben (46 évi özvegység után) hunyt el.
Fehérvárcsurgóról 1962-ben Adásztevelre kerültünk, mert 1956 után rájöttek az egyházi s állami középvezetők, hogy édesapám lelkészi jelenléte rontja az „állam és egyház közötti jó viszonyt”. A kivizsgálás háromévi felfüggesztést jelentett, de az építőiparban segédmunkásként dolgozhatott.
Mindhárman a pápai Petőfi Gimnáziumban érettségiztünk. Csilla mérnök lett, s férjével együtt a székesfehérvári Videotonban dolgoztak. Ma nyugdíjasok. Két gyermekük és hat unokájuk van. Julika tolmács lett. Még az NDK-ba ment férjhez, két fiúk és három unokájuk van. Ma egy kisebb panzió tulajdonosaként dolgoznak. Testvéreimmel tartjuk a kapcsolatot.
Teológiára jelentkeztem, előtte két év katonaság várt rám Lentiben. 1978-ban végeztem. Megnősültem. Noszlopon kezdtem a szolgálatot. Házasságunk 10 évig tartott. Egy fiam született, édesanyjánál nevelkedett. Kapcsolatunk jó. 2011-ben végzett a Károli Egyetemen. A jogi pályát választotta. Feleségével még Pesten élnek.
Később Pápán beosztott lelkészként szolgáltam, majd Nemesgörzsönybe kerültem. Itt 15 évig voltam lelkész. Az ezredfordulón a gyülekezet két templomát pályázatból renováltuk. Iskolát, óvodát is alapíthattam - nézve a falu, gyülekezet érdekét -, de nem számoltam az önző, egyéni érdekekkel. A gyülekezet, a presbitérium ezt a munkát eleinte engedte, támogatta, majd irányítani akarta. Belefáradva az egyenlőtlen küzdelmekbe, hátrahagytam álmaimat... Ennek ellenére ma se bántam meg.
Közben Mezőlakon összesen hét évig voltam helyettes lelkész. Pályázat útján a műemlék templomot teljesen renováltuk, majd a parókia teljes felújítását, átalakítását is befejeztük.
2006-ban visszavettem a régi családi nevet. A Teológia elvégzése után Somogybán kezdtem volna a lelkészi szolgálatot, de elterjedt szokás volt a lelkészcsaládokban, hogy apa-fia együtt szolgáljon. Igaz, sok áldása is volt.
2008-ban karácsony előtt Kálmáncsára, a történelmi helyre jöttem, Szegedi Kis István reformátor késői utódjának, Kálmáncsai Sántha Mártonnak a szülőfalujába. Az akkor virágzó Kálmáncsa mezőváros és gyülekezet ma csak árnyéka önmagának. Ez jellemző a másik három gyülekezetre is, hiszen az utóbbi 60 év alatt a gyülekezetek létszámban 5-10%-ra csökkentek. Istennek hála, 2011-ben Istvándi kicsiny gyülekezetében volt a lelkészi beiktatásom, ezzel az Igével: „Eredj haza a tiéidhez!”(Mk 5,16-20). A körzethez tartoznak: Kálmáncsa, Istvándi, Darány, Homokszentgyörgy gyülekezetei. „Segítsd meg népedet, áldd meg örökségedet, légy pásztora, és gondozd örökké!”(Zsolt 28,9). Itt szeretném befejezni lelkészi szolgálataimat, s majd Istvándiban földi nyughelyen várni a feltámadást.
Hálát adok Istennek, hogy mindeddig hét templomot és négy parókiát renoválhattam. Feleségemmel, Máriával 2015-ben tartottuk házasságunk 29. évfordulóját.
Kedves időtöltésem az egyháztörténet kutatása, megismerése, a teológia művelése, a nekem adatott talentum szerint. Sok nyomorúság ellenére, amit génjeinkben hordozunk, s amit hozzá a környezetünkből felvettünk, ma se mondok mást, mint amit a konfirmáló Igében kaptam, amivel elindulhattam e pályára: „Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása” (Róm 11,29)."
Nemesgörzsönyből (Pápai Református Egyházmegye) érkezett Kálmáncsára. 2008 december 16.-a óta szolgál Kálmáncsán, Homokszentgyörgyön, Istvándiban és Darányban.
2011. július 31.-én, egy szép ünnepség keretében, az Istvándi egyházközség templomában iktatta be a négy egyházközség lelkipásztorává Nt. Nagy Csaba esperes úr. Az ünnepségre meghívták a társegyházak és távolabbi egyházközségek tagjait és lelkipásztorait, valamint a települések vezetői közül is többen részt vettek az ünnepi alkalmon, melyhez hasonló esemény Istvándiban utoljára 43 éve volt.
A Tiszteletes úr szépen gondozza az óvodások és iskolások hitéletét, kiváló szervezőképessége az orgona-hangversenyekben, a Hazahívó Eklézsiák rendezvényében, báb-előadások szervezésében mutatkozik meg. Ahol teheti, hírét viszi a reábízott gyülekezeteknek. Hiperaktív személyiség, a szó jó értelmében. 2015. augusztus 1.-től nyugállományba vonult. Megköszönve a szolgálatot, nyugdíjas éveire jó egészséget és Isten gazdag áldását kérjük
