Szolgálati idő Darányban: 1828.03.22 - 1858.01.15

A fotókon látható síremlék-tábla teljes szövege, hogy olvashatóvá váljék:

Református lelkész, az Erőss család dercsikai ágának leszármazottja. Íme a szavak, amellyel bejegyezte magát a Dunántúli Református Egyházkerület, akkori szóhasználattal a ’túl a’ dunai fő tiszteletű superintendentzia anyakönyvébe, azaz mátriculájába:

"Én, Erőss Sándor, a ki születtem tekintetes nemes Somogy vármegyében Csoknya helységben, a belső somogyi nagy tiszteletű egyházi megyében helyheztetett lábodi reformata szent ekklésiában ordináltatott prédikátor a pápai püspöki gyűlésben 1827-dik esztendőben junius 20-dikán szenteltetvén fel a’ lelki pásztori szent hivatalra, magamat a’ túl a’ dunai fő tiszteletű superintendentzia ezen mátriculájába az itt írt napon és esztendőben tulajdon kezemmel ezennel béirom. Magam saját kezével."

A csurgói gimnázium nagykönyvtárában megtalálható önéletrajzából:

"Születtem Csoknyában 1796. mart. 15. T. Erőss József és Kovács Erzsébet szüleimtől. Csurgói gimnáziumot végezvén Debreczenben valék 6 évig, s a 7-ikben vízkeresztig. Méltós Teleki László gróf úr László fia mellé nevelő- tanítóul menvén, 8 hónapi próba idő után grófi bőkezűséggel Göttingába küldettem, s onnan két év múlva nevelői intézetekkel ismerkedni Schnepfenthalba, Gotha mellé Wiesbadenbe Nassauba, végre Pestalozzihoz Yverdonba Schweizba mentem […] s önként lelkészi pályát választva, több helyekeni káplánkodás után Lábodon 1 évig és 8 hónapig hivatalkodtam. Darányban pedig 1828 Gergely nap óta. Első nőmmel, Kiss ’Sófiával 1 ¼ évet éltem, másodikkal Helvécziai Vulliemin Máriával 22 ½ esztendeig, ki 1851. dec. 7. ment előttem az örökkévalóságba.”

Így ír Róla id. Csire István* a Dunántúli Protestáns Lap 14. évfolyamának 229. oldalán, "A belső-somogyi egyházmegyében 1624-óta szolgált lelkészek névsora." címmel, sorozatban megjelentetett értekezésében:

"Erős Sándor. Született Csoknyában 1796 márc. 15-én. Első oktatását a szülői háznál lelkész atyjától nyeré, a honnan a csurgói gymnasiumba vitetett, majd a felsőbb tudományokat Debrecenben hallgatá s innét hivatott ki 23 éves korában a Teleki grófi család által a később nagyhirre emelkedett T. László mellé nevelőül. Látván a család a jó magaviseletű és alapos készültségü ifjú kiváló tehetségeit, nyolc havi próba után szerződött vele 10 évre, oly kikötés mellett, hegy ez időből két évet növendékével a külföldi egyetemek látogatásával töltsön el, természetesen a grófi család költségén. A mi igy is történt. Külföldről hazatérte után elméje kissé meghibbant, a miért a nemes grófi család szerződése alól felmentette és nagylelküleg holta napjáig 300 pengő forint évdijat rendelt és fizetett részére. Elmebajából kigyógyulván, a b.somogyi egyházmegyében töltött több évi segédlelkészkedés után a lábadi egyház hivta meg rendes lelkészszé 1826.-ban. Két év múlva pedig sok küzdés után a darányi fényes egyház nyerte meg pásztorául a nagytudományu és hirü papot 1828-ban. Itt működött aztán belső hivatással példányszerü szorgalommal 30 évig, könyvtárának s gyülekezetének élve. Hosszas szolgálata alatt egy hétköznapi reggeli és esteli könyörgés el nem maradt, melyeken mindig papi diszben szolgált. Lámpással se találnánk mai napság az övéhez hasonló rendet és odaadást. Könyvtára több ezer kötetre terjedt, igen válogatott hazai és külföldi irodalmi termékekkel. Halála után másfél évig helyettesként szolgálván Darányban, igen nagy hasznát vettem e gazdag könyvtárnak, melyet utódai használásomra engedtek át. Bár az egyházmegye is kihasználta a tudós lelki atya több oldalú tehetségét, mint censort és tanácsbirót tisztelvén meg bizalmával, jutott ideje a tisztes tudományok ápolására és mivelésére. Tanácsbiróságából ide jegyzek egy jellemző epizódot: Történt, hogy egyik helyosztó consist. ülésen egy fiatal lelkész jelöltetett a jövedelmes Nd.-i egyházba. Erős megjegyzi, hogy miután e fiatal lelkész tehetsége és szolgálati éveihez mérten elég tisztességes alkalmazásban van, annyi jelesek mellőzésével miért lenne a jelzett helyre dislocálandó ! ? Feláll S — s assessor s feleli: „mert az én vőm." . . . Vagy ugy ?! mondá méltatlankodva Erős és székét visszatolva távozott, s többé a consistoriumnak feléje nem ment. Bizony a mai kenyéréhes korban is, midőn a nepotismus oly szemérmetlenül emelgeti fejét, el kelnének az efféle Erős jellemek! Mint nagytudományu atya, fiait a gymnasiumi tantárgyakból is házilag oktatta s a szükséges tankönyveket maga Írogatta össze. Ezenkívül 24 önálló tudományos munkát dolgozott ki 35 kötetben. De mivel a reklámdobot nem használta, szépen letisztázva s bekötve kéziratban maradtak fenn halála után mindezen s más elmetermékei. A nemcsak névszerint, de testileg és lelkileg erős szervezetű egyéniség, beteg alig volt hosszas életén keresztül, csak utolsó hónapjaiban gyengélkedett, de mindennapi könyörgése levén : „Uram ! ne vedd el tőlem az igehirdetést", halála előtt pár héttel is szószékre lépett s bár nagy fájdalmak között, prédikált a következő igék alapján : Adj számot sáfár a te sáfárságodról, mert nem lehetsz mindég sáfár." Hallgatói megindultan kisérték minden szavát, sejtvén, hogy ősz lelkipásztorjuk búcsúzik tőlük. Úgyis lőn ! E. Sándornak hattyúdala volt e beszéd, alig 10 napra megnémultak örökre beszédes ajkai. Halála hirére, mélyen megrendültek hivei, üresen maradt templomi székét, az urasztalát és kathedrát gyászfátyollal boriták, mely egy évig ugy maradt, sirja fölé pedig évi adakozásból díszes sirkövet emeltek. Ezentúl hirdetik még nemmuló emlékét a lelkipásztorkodása idején épült nagy, öblös templom, kitűnő akusztikával, a régi toronyba helyezett érces szavú harang, melynek érces hangja csendes időben messze át hallszik Slavoniába és a cellaszerü, de elhibázott beosztású parochia."
* = A szerzőről annyit illik még tudni, hogy Erőss Sándor halála után Őt rendelték helyettes lelkésznek Darányba, tehát a Tőle leírtakat tekinthetjük egy tanú vallomásának is, eme nagyszerű képességű és gyülekezete által szeretetben hordozott lelkipásztor életének vizsgálódásakor...

Gyászjelentés. (megjelent a Protestáns egyházi és iskolai lapok című havilapban, 1858.02.18.-án)

"Halálozás. Folyó hó 11-ikén szenderült át jobb létre Erős Sándor, Somogyban a darányi ref. gyülekezet szeretve tisztelt lelkésze, a belső somogyi egyházmegyének tanácsbirája, ezelőtt gr. Teleki Lászlónak nevelője, egyike azon keveseknek, kiket benső hivatás vitt a lelkészi pályára. 11 hónapig tartott betegeskedése alatt sokszor a legnagyobb testi szenvedések közt lépett a szószékre és a mint a pesti papnöveldében tanuló fiának nem rég irta, mindennapi imádsága e volt: „Uram ne vedd el tőlem az igehirdetést." Béke hamvainak!"

Nekrológ. (megjelent a Protestáns egyházi és iskolai lapok című havilapban, 1858.03.11.-én):

NECROLOG. Pár hét hijján 30 éven át' ragyogott a darányi egyháznak — és most tisztán sugárzó életének 62-ik évében lehunyt a csillag, mely annyi éveken át Isten országa felé volt vezérlője szeretett gyülekezetének, — sírjában nyugszik n. t. Eröss Sándor ref. lelkész ur. Folyó hó 11-ke volt a siralmas nap, mely a nevezett egyházat felejthetlen lelkipásztorától megfosztá s gyászba öltözteté a családdal együtt, mely egyedül a hitünk szerinti viszonlátás reményében talál némi enyhületet, s mindketten igy kiáltanak fel: „Ki fogja pótolni veszteségünket?!" Erőss Sándor szül. Csokonyában 1796. márc. 15-kén. Első oktatását lelkész atyjától, a szülői háznál nyeré, honnan a csurgói középtanodába vitetett s a felsőbb tudományokat a debreceni főtanodában hallgatá s innen hivatott 23 éves korában a mélt. Teleki-család által, a jelenleg külföldön tartózkodó László mellé nevelőül. Látván a család a testileg s lelkileg szépen fejlődésnek indult erkölcsös ifjú tehetségét, nyolc havi próba után szerződött vele tiz évre, oly formán, hogy a nevezett számból kettőt a család költségén a külföldi egyetemek látogatásával töltsön el, mi is megtörténvén, a magát ide haza egészen tudományos foglalkozásoknak adott ifjú egy és fél év múlva elmebetegségbe esvén, felgyógyulása után a nemes család által nemcsak szerződése alól oldatott föl, hogy benső hivatása szerint, lelkészi pályára léphessen, (a család jószágigazgatással kínálta meg és ezt sem fogadta el, annyira vágya volt csupán lelkészszé lehetni); hanem halála napjáig 300 pforintnyi évdij is rendeltetett számára, és ezt a legpontosabban ki is kapta. A belső-somogyi egyházmegyében több helyeni segédlelkészkedése után, a lábadi ekklézsia által hivatott meg rendes lelkésznek, hol is egy és fél évet töltvén, innen nyerte meg sok küzdés után Darány, s ez utóbbi helyen folytatta hivatalát páratlan szorgalom-, lelkesedés- és példányképül fölállítható buzgóság- s pontossággal, pár hét hijján 30 éven át. Nemes lelke ezelőtt mintegy 11 hóval sorvadásnak indult testéből, a fent megirt napon szállván a magosságos zsámolyához, megerőltetve tartott utolsó egyházi beszéde, melynek alapígéje ez volt: „ Adj számot sáfár a te sáfárságodról, mert nem lehetsz mindig sáfár" — az ó év utolsó reggelén hattyúdala vala a megboldogultnak. Első neje, Kovács Erzsébettől (sic! Ő az Édesanyja volt! [szerk]) Kiss Zsófiától a halál által csakhamar megfosztatván, második házasságra sweici születésű Wulliemin Máriával lépett, kitől több évi boldog együttlét után (+1852-ben [1851. dec. 7. - szerk]), öt élő gyermeket nemzett, ezek közül három leány- és kettő figyermek, ez utóbbiak egyike a vele hasonnevezetü Sándor, görgetegi oktató, a másik Dániel, papnövendék a pesti theol. intézetben. Bizunk a mélt. Teleki család nagylelkűségében, hogy az Eröss család ezen kiskorú sarjadékával szinte éreztetni fogja tapasztalt magas kegyét s elősegélleni lelkészszé kiképezhetését, mint egyedüli vágyát a megboldogultnak, ki utolsó pillanatában is azt mondta, hogy „sírjában fordul meg, ha az Erőss családból az igehirdető ki fog halni." Anyagi vagyont a megdicsőült igen keveset hagyott hátra, s ebből is 100 pforintot a darányi egyháznak rendelt uj iskola építési tökéhez csatolandót, 6 pengőt pedig szinte egy helybeli szegény, szorgalmas, de sok gyermekes apának, ki néhány napokkal ezelőtt mint a paplakban dolgozó, nyilvánította; de a nélkül is tudta a megboldogult: hogy minden iparkodása dacára sem mehetett rá egész életén át, hogy magának egy cifraságtól ment kisded szüröcskét varrathasson, — mondom: igen kevés anyagi vagyont hagyott hátra, de annál több szellemi kincset, több ezer kötetet számláló könyvtárt Dániel fia számára; — mintegy száz— többnyire neveléstani kötet tanitó gyermekét illeti, s a lelkész és tanitó közti viszony példányképeül hozható föl, hogy a vele egy egyházban működő oktató Molnár István érdemeinek, s betegségében helyette nemeslelküleg kész hivataloskodásának elismeréseül a száz pengő kamatját is érintett oktatónak rendelé, de a mit ez ugyanazon célra a tőke mellé ajánlott csatoltatni; — továbbá mintegy 50 darabból álló különböző szakmából összeválogatott jeles könyvet hagyott számára. És most lássuk, mit és mennyit tett a kitűnő férfiú, ki papi, tanácsbirói, censori, több apróbb megtiszteltetés igényelte — továbbá családi foglalatosságaiból fönmaradt idejét ernyedetlen szellemi munkásságra használta föl. Azon megszámlálhatatlan apróbb iratain kivül, mik családja körébe tartoznak s miket olvasás közben jegyzett ki magának, saját helybenhagyása után, minden pillanatban kiadható letisztázott müvei e következők:

 

 1. Az egyetemes történettan vázlata, Strass folyamrajzolata szerint folyamrajzolattal, altanodák számára, 3 kötet.
 2. Tapasztalati lélektan, 2 kötet.
 3. Lélektan, 1 kötet.
 4. Elmegyakorlatok, vagyis: elemi fogalmak fejtegetése különösen a lélektanból, óvodai és elemi iskolai gyermekek számára, 2 kötet.
 5. Tájékozó földrajz, népiskolák számára, 1 füzet.
 6. Közönséges földrajz, 1 kötet.
 7. Különös földrajz, 3 kötet.
 8. Ó földrajz, l kötet.
 9. Földleirat, 4 kötet.
 10. Néptan, 1 kötet.
 11. Számtan, 2 kötet.
 12. Tiszta mennyiségtan, 1 kötet.
 13. Katekizatioanyag az imádságok fölött kezdő iskolások számára, 1 füzet.
 14. Körbeszédtan, 1 kötet.
 15. Magyar nyelvtan, 3 kötet.
 16. Magyar és latin versmértéktan, 1—1 kötet.
 17. Költészettan, 2 kötet.
 18. Közönséges nyelvtani fogalmak, bevezetésül a magyar nyelvtanba, 1 kötet.
 19. Phrases ex cursu poetico, 1 kötet.
 20. Francia nyelvtan, 1 kötet.
 21. A görög nyelv paradigmái, 1 füzet.
 22. Növény és ásványtan, 1 kötet.
 23. Állatrajz, 1 kötet.
 24. A ker. anyaszentegyház történetének tartalma, népiskolák számára, 1 füzet.

 

Följegyeztem, a hogy a könyvtár elosztása közben kezembeakadtak, s ha valaki igy sóhajtana föl: „miért nem adá ki ezeket a megboldogult?" érje be vele, ha ő helyette én felelek: — nem ért rá. Hogy miféle kincsek ezek, mi tudhatjuk legjobban, a kik közelében voltunk, és szerencsések, a fent cimzett müveket átlapozhatni, és ha valakinek könyvkiadóink közül kedve jöne vállalkozni, tegye magát érintkezésbe az örökösökkel. Lengjen béke az elhunyt porai fölött!!"

[a helyi adatgyűjtés folyamatban ... (szerk.)]